Peter Norving informatikus a Stanford Institute for Human-Centered AI oktatója, aki felismerte, hogy a megszokottól eltérő módon is lehetne tudást átadni a diákok számára.
Munkatársával Sebastian Thurn-el létrehoztak egy online tanfolyamot, ami minőségben megegyezik, vagy még jobb is, mint a standfordi órák, és mindenki számára ingyen elérhető. Még csak a jelentkezés lehetősége volt meg, amikor a tanfolyamra a meghirdetés után két héttel 50.000 tanuló iratkozott be. A szám pedig tovább növekedett 160.000 hallgatóra 290 országból.
Hogyan épült fel a kurzus?
A tanfolyam kialakításához számos szempontot figyelembe vettek. Először is megvizsgálták, hogy mások hogyan csinálják, mit tudnak azokból átvenni és mi az, amin változtatni tudnak. Benjamin Bloom pedig megmutatta számukra, hogy az egyéni tanulás az, ami a legfontosabb, így ezt próbálták követni.
A tanórák egy normál kamerával voltak felvéve, melyben az oktató egy darab papíron rajzolva magyarazzá el az anyagot. Mégis a visszajelzések nagyon pozitívak voltak.
Volt, aki azt mondta:
,,Olyanok ezek az órák, mintha egy bárban ülnél egy nagyon okos barátoddal, aki elmagyaráz neked valamit, amit még nem fogtál fel, de hamarosan meg fogsz érteni.”
A videók további sikere, hogy rövid és interaktív elemekkel voltak ellátva. Tipikusan 2 és 6 perc közötti videókról volt szó, amik után kérdések jelentek meg, mely az egyéni tanulás érzetét keltette. A cél ezzel az is volt, hogy a diákok aktívan részesei legyenek az online óráknak és maguktól jöjjenek rá a legfontosabb ötletekre. A kérdések során nyitott kérdéseket alkalmaznak Peter-ék.
Egy diák ezzel kapcsolatban azt nyilatkozta:
,,Most már mindenütt a Bayes hálókat és játékelmélet példáit látom, akármerre nézek.”
És az óráknak pontosan ez is volt a lényege, hiszen a cél nem az, hogy a tanulók bemagolják a képleteket, hanem hogy a világnézetük változzon meg a tanultak által.
Hagyományos elemek az online órákban?
Ami ironikus, hogy az eredeti ötlet a hagyományos oktatás megváltoztatása volt, mégis nagy hasonlóság volt kimutatható az online órák és a felsóoktatás tanórái között. A terv az volt, hogy legyenek bármikor megtekinthetőek az órák és elvégezhetőek a feladatok, azonban a végtelen idővel bele lehet esni abba a csapdába, hogy végül sosem kezdünk hozzá a tananyaghoz.
Ezért korlátokat kellett bevezetniük. Hasonlóképp, mint a felsőoktatásban, határidőket szabtak. Így a következő megoldás jött létre: a videók bármikor megnézhetőek hétközben, de hétvégén a házi feladatokat be kell fejezni. Ez motiválja a tanulókat a haladásra és biztosítja azt, hogy mindenki ugyanazon dolgozik, ugyanakkor, így tudnak egymással kommunikálni a tanultakkal kapcsolatban.
Hogyan zárult az online kurzus?
Amit megtanult Peter és Sebastian az az, hogy egy kurzus alapvetően nem az információról szól, sokkal inkább a motivációról és az eltökéltségről, ezért fontos, hogy a diákok kapcsolatba tudjanak lépni egymással és úgy érezzék részeseik az óráknak.
A kurzus 10 hétig tartott, ami alatt 160.000 tanuló legalább a videók felét megtekintette, 20.000 diák pedig minden házi feladat megcsinált 50-100 óra időbefektetéssel.
A kurzus végeztével Peter-ék összegyűjtöttek megannyi interakciót a tanulóktól, melyeket kielemeznek és következtetéseket vonnak le azzal kapcsolatban, hogyan lehet még inkább jobb tanulási struktúrát kialakítani.
Forrás: https://www.ted.com/talks/peter_norvig_the_100_000_student_classroom/transcript
