A felnőttkori tanulás hatékony eszközei a rövid ciklusú képzések, nézzük meg miért.
A felnőttkori tanulás fontos alapelve, hogy a tanuló akkor lép be „szívesen” a tanulási folyamatba, ha már kezdetekkor pontosan tudja, hogy a megszerzett tudást mikor és hogyan fogja tudni használni. Bármilyen szervezetben kihívást jelent a törvényi megfelelésről, vagy – egy a ködös jövőben bevezetésre kerülő – új informatikai rendszerről oktatást szervezni. Ezért könnyebb talán egy új termékről, folyamatról vagy a már a számítógépen elérhető rendszerről oktatást tartani, hiszen ezek a mindennapi munkavégzést befolyásoló kérdések lehetnek.
Fontos motivációs tényező a használhatóságon túl, hogy mikor hasznosul a megkapott tudásanyag, mikor gyűlik össze olyan mennyiségű tudás, hogy az már használható legyen. Egy új termék kapcsán ez azonnali hatás: megtanultam az új terméket, irány a piac, megyek és értékesítem. Egy jövőben bevezetésre kerülő rendszer esetén, hát, árnyaltabb a kép.
Ha egy új szakma elsajátítását nézzük, jóval komplexebb a helyzet. Ahhoz, hogy valaki egy autót meg tudjon szerelni, vagy egy 6 fogásos menüt el tudjon készíteni, jóval több és összetettebb információ, illetve tudás mennyiségre van szükség. Jellemzően a szakmát adó képzések hosszabbak, órák helyett félévekben mérhető a képzési időtartam. A képzési időtartam hosszúságát jól magyarázza az elsajátítandó tananyag, információ mennyisége. Kérdés, hogy lehet-e ezeket a hónapokban, félévekben mérhető tanfolyamokat úgy strukturálni, hogy egy nagy tanfolyam helyett több, rövid ciklusú képzési program összessége legyen.
Miért jó ez? Mert a rövid ciklusú képzési programok jobban megfelelnek az időbeliség motivációs követelményének: belátható idő alatt adnak át olyan ismeretet, tudást, amelyet a tanuló belátható időn belül el tud kezdeni használni.
A módszer működésével kapcsolatban a saját életünkből hozok egy példát: több képzési programot kínálunk, amelyek mindegyikét elvégezve valaki „e-learning tananyag fejlesztő” lesz. Megtehettük volna, hogy a 8-10 napnyi képzési programot más struktúrában fél év alatt, heti egy alkalommal tartjuk és a végén egy oklevéllel jutalmazzuk, de nem ebbe az irányba indultunk. Miért? Nézzük, milyen rövid ciklusú programjaink vannak:
§ A tananyagfejlesztés alapjai – 2 nap
§ Tesztkészítés mesterfokon – 1 nap
§ Tananyagfejlesztés eszközzel alapfok – 2 nap
§ Tananyagfejlesztés eszközzel középfok – 1 nap
§ Keretrendszer adminisztráció – 1 nap
Összesen: 7 nap, ha hozzászámolom a konzultációkat, otthoni-egyéni feladatokat 8-10 napnyi képzési programot látunk magunk előtt. Ez mintegy 50 órányi tantermi, személyes jelenléti képzésnek felel meg.
Ha ezt „hagyományosan” dolgoztuk volna fel, két lehetőségünk lett volna: hétfőtől-péntekig és a következő napon hétfőtől szerdáig egyben megtartani a képzés. Mivel célközönségünk jelentős része napközben dolgozik, így ez a megoldás kiesett. A másik megközelítés 4-6 órás blokkokra bontani, és heti egy alkalommal egy-egy délutánra szervezni a csoportokat, ezzel alkalmazkodva a célközönség időbeosztásához. Így mintegy 3 hónap alatt már végig is értünk volna az anyagon (itt optimista voltam, és nem számoltam azzal, hogy a heti egy alkalom miatt jóval több egyéni, otthoni munkát és annak ellenőrzését illetve ismétlő modult kell beépíteni). Életszerű az, hogy 3 hónapig tartson egy ilyen képzés? Úgy találtuk, hogy nem.
Helyette, ahogy fent is látszik 1-2 napos intenzív blokkra bontottuk a teljes képzési folyamatot (rövid ciklusú képzési programok). Mit értünk el ezzel?
§ a képzés rugalmas, aki csak egy részterület után érdeklődik, annak nem kell a teljes programot végig hallgatnia és kimazsoláznia belőle az őt érdeklő tudásanyagot;
§ időben a folyamat ugyan meghosszabbodik, de minden egyes blokk elvégzése után a résztvevő már konkrét a mindennapi munkájában használható tudással tér vissza munkahelyére;
§ az egyes programok egymásra épülnek, vagyis a résztvevő az előre haladás során egyre komplexebb feladatokat tud ellátni a munkahelyén;
§ az egyes programokat a megrendelő igényének megfelelően.
Jónéhány itthon és külföldön, vállalati szférában lebonyolított képzési program során szerzett tapasztalattal a hátunk mögött úgy döntöttünk, hogy még a rövid ciklusú képzéseinket is tudjuk hatékonyabbá tenni. Képzési programjainkra eddig is a nagyfokú interaktivitás volt a jellemző, folyamatosak az ismétlő, bevéső, gyakorló egyéni és csoportos feladatok, de tudjuk, hogy ezekből sosem elég. Azt is tudjuk, hogy a programokat hosszabbítani nem lehet, mert azzal a rövid ciklusnak mondanánk ellent.
A megoldást az e-learningben látjuk, vagyis a képzési programok elméleti részeit átalakítjuk e-learning modulokká. Adja magát a kérdés, hogy egy vezető e-learning cég eddig miért nem e-learninget használt az e-learningről szóló képzési programjaiban? A válasz az interaktivitás, a gyakorlatok és az elmélet aránya, illetve sorrendje. Nem gondoljuk hatékonynak azt, ha az elmélet és a gyakorlat teljesen szétválasztásra kerül, és az elméleti témákat másokhoz hasonlóan egy-egy 25-30 perces videóval fedjük le. Olyan megoldást, struktúrát kell találnunk, ahol az elmélet és gyakorlat aránya, ritmusa az e-learning modulokban is megmarad, és a személyes alkalmakra a tanuló felkészülten, az elméleti ismereteket megtanulva és megértve (!) érkezik meg.
Miért lesz a résztvevőknek jó az e-learning egy e-learning fejlesztő tanfolyamon? Az elméleti tudást a saját időbeosztásuknak megfelelően tudják elvégezni. Számos olyan hivatkozást, extra tartalmat tudunk beépíteni, amire a személyes alkalmakkor nem kerülhet sor a korlátozott időkeret miatt. Ha ismételni szeretnének, az e-learning modul a rendelkezésükre áll bármikor. Kérdéseiket közvetlenül nekünk, de akár a tanuló csoportoknak is feltehetik, és arra záros határidőn belül választ kapnak. A személyes alkalmakkor a jelenleginél is több időt tudunk a gyakorlatokra, a gyakorlati megvalósításra fordítani.
Nem lesz egyszerű, de szeretjük a kihívásokat…
