A mesék, történetek az emberiség kezdete óta életünk részei. Az ókori kultúrákban a hagyományok és bölcsesség továbbadásának eszközei voltak. Befolyásuk azóta sem csökkent, és a történetek még mindig a képzelet, kaland és a fantázia világába kalauzolnak minket. A mesemondás már nemcsak a színház, a film, az irodalom sajátja, hanem szervezetek, vállalatok is alkalmazzák ezt az ősi művészetet, hogy magával ragadó tanulási élményt nyújthassanak a tanulók számára.
A vállalati képzésben a történetmondás olyan eszköz, amelyet fel lehet használni:
- Új dolgozók képzésében (a cég történetének, céljainak és jövőképének bemutatása)
- Termékbemutatás eszközeként (egy adott termék létrehozásának és felhasználásának története, beleértve a személyes beszámolókat is)
- Alkalmazások használatának ismertetésére (pontosan hogyan lehet A pontból B pontba jutni)
- Soft készségeket fejlesztő képzésben (például a rossz időgazdálkodás következményeinek bemutatása és orvoslása)
Magánál a történetnél fontosabb a mesélő szerepe, mert az, hogy a történet hogyan befolyásolja a tanulást, attól függ, hogy mondják el. Noha a mesemondás nem atomfizika, de művészet, amit tanulni kell.
Összegyűjtöttük a szerintünk legjobb praktikákat, melyek vállalati közegben is könnyedén hasznosíthatóak:
1. Legyen a történetmesélés a kurzus része, vagy egyenesen a kurzus maga
A történetmesélés lehet az oktatás elsődleges módja, vagy felhasználható a kurzusba beépített sokféle médium egyikeként. Használhatunk történeteket elágazó, választásra épülő szcenáriók megvalósításához, játékok, videók beépítéséhez.
2. Kövessük a hagyományos történetmesélés módszerét
Minden történet azonos fonálon fut végig. Expozícióval kezdődnek, amely meghatározza a környezetet, bemutatja a karaktereket és a konfliktust, majd események sorozata vezet a megoldáshoz, ezáltal az eredményhez.
3. Legyen célja a tanulásnak, amit foglaljunk bele a történetbe
Cél nélkül a mesemondás csupán narráció, anélkül, hogy lenne mit megtanulni. Kezdjük egy üzleti történettel, majd csempésszünk bele egy célkitűzést, amelyet a tanulónak el kell érnie.
4. Legyen a történetben rejtély és feszültség
Képzési eszközként a történeteknek ki kell elégíteniük ösztönös kíváncsiságunkat, hogy tudjuk, hogyan bontakozik ki az esemény, hogyan történik a probléma megoldása vagy a feladat sikeres teljesítése. A történetmesélésnek érdeklődést, előrelátást és elvárást kell teremtenie, amely által elkötelezettséget és részvételt teremt a tanulóban. Ez mélyebb tanuláshoz, az információk nagyobb arányú megőrzéséhez és jobb visszahívásához vezet.
5. Jelentsen valamit a tanulónak
Minden elmondott történetnek relevánsnak kell lennie, rezonálnia kell a tanulóval. A felnőtt munkavállaló csak akkor tanul, ha elvárás, hogy tudjon valamit, vagy ha a kapott információk igazodnak, vagy megoldást tudnak nyújtani egy sürgető, munkakörbe eső problémára vagy olyan információra.
6. Ne várassuk őket
Míg a rejtély és a feszültség fenntartása a történetmesélés fontos eleme, mutassuk be a problémát a történet elején. A kontextus ismerete segíti a tanuló figyelmének felkeltését és fenntartását, és azt, hogy ráirányítsa figyelmét a probléma megoldásához szükséges információkra és ismeretekre. Mindez pedig közvetetten segíti a tanulót a tanulási cél elérésében.
7. Használjunk képeket
A vizuális leírás és a tényleges képek használata érdekes dimenziót adhat a könnyen unalmassá váló információáradathoz. Minél több lehetőséget adunk arra, hogy a tanuló lássa is a történetet, annál könnyebben azonosul a karakterekkel és a történettel. A szépirodalmi alkotásokban az írók minden érzékünkre hatnak – látható, hallható, ízlelhető, illatozó, tapintható és mozgó képeket írnak le. Ugyanezeket az eszközöket használhatjuk a történetmeséléshez a vállalati képzésben is.
Összegzésképpen fontos megemlíteni, hogy nemcsak racionális, de emocionális lények is vagyunk. Készítsünk tehát olyan történeteket, amelyekkel pozitív érzelmeket stimulálunk a tanulókban, mert ez a kulcsa annak, hogy figyelmükkel végig kísérjék a történetünket.
Forrás:
