e-book vagy e-learning?

Az elmúlt időszakban számos cikk jelent meg az interneten az e-bookok térhódításáról, valamint az e-bookok oktatásra gyakorolt hatásáról. Röviden összefoglalva a cikkek arról szólnak, hogy az e-book idővel fel fogja váltani a nyomtatott könyveket, így a rongyosra lapozott jegyzetek, a ceruzás aláhúzások és a szövegkiemelővel átsatírozott sorok ideje lassan lejár. A váltáshoz több feltételnek kell teljesülnie: az e-könyv olvasók árának tovább kell csökkennie és a (tan)könyvkiadóknak is meg kell találniuk azt az üzleti modellt, árazást, ami arra motiválja őket, hogy elektronikusan (is) publikálják a könyveket.

Az e-learning elkötelezett híveként azonban komolyan elgondolkodtam, hogy nem lehetne-e ezt a lépést kihagyni, és rögtön az e-tananyagok felé elmozdulni?

Már magának az e-booknak is számos előnye van a hagyományos könyvekkel szemben:

• a publikálás jelentősen egyszerűbb és olcsóbb, mint a hagyományos könyvek esetében, hiszen nincs nyomdai és szállítási költség (és nem mellesleg rengeteg fa menekül meg),
• „e” kiadás esetén a könyvesbolt soha sem fog kifogyni a készletből, tanév elején az iskoláknak nem kell összegyűjteniük és leadniuk a szükséges könyvek listáját, majd októberben egyben kiosztani,
• új kiadás esetén nem szükséges újra az egész könyvet kinyomtatni, ráadásul adott esetben az e-book olvasó még azt is meg tudja mutatni, hogy mi változott a szövegben,
• egy e-könyv olvasóban teljesen más távlatok nyílnak meg a szövegek illusztrálásában: animációk, mozgóképek, hangok, videók tudják a tartalmat alátámasztani,
• az internetezésre alkalmas e-book olvasók pedig lehetővé teszik, hogy a szövegből kiemelt kérdéses résszel kapcsolatban azonnal további információhoz jussunk az internetről, vagy idegen nyelvű könyv esetén egy-egy szót, kifejezést azonnal lefordítsunk.

Habár ennyi előnye van, akkor miért akarom átugrani ezt a lépést? Mert oktatási célra már van jobb megoldás is: ez e-learning, illetve a blended learning. Az e-book kicsit leegyszerűsítve ugyanis nem más, mint egy könyv, ami ugyan praktikusabb a hagyományos könyveknél,  de az elve nem változik: a könyv csak információt „küld” nekünk. Egy igazi tananyag ezzel szemben kétirányú kommunikációt működtet: a tananyag úgy küldi el az információt, hogy közben visszacsatolási lehetőségek is vannak.

Természetesen az e-learningnek vannak olyan korlátai, ami miatt a (köz)oktatásban nem tudja felváltani a hagyományos, személyes találkozáson alapuló diák-tanár viszonyt. De gondoljunk bele, mennyivel gyorsabban és hatékonyabban folyhatna a tanulás, ha a házi feladat elkészítése elektronikusan történne, és a tanár már másnap láthatná, hogy a diákjai közül ki készítette el a feladatot, és milyen eredménnyel tette azt? Illetve kicsit továbblépve olyan információhoz is hozzájuthat, melyhez a hagyományos oktatásban nem tud, például ahhoz, hogy kinek hányszor kellett (újra) elolvasni az adott napi leckét ahhoz, hogy helyesen tudja elkészíteni a házi feladatot?