A napokban egy érdekes cikk került a képernyőmre: egy ír cég 5 millió angol font beruházással 38 tanuló központot hoz létre gyermekeknek Indiában. A cikk szerint a cég főként kisgyermekeknek szánja a központokat, melyekben óvodai és iskolai felkészítő programok lesznek elérhetők (a cégnek hasonló konstrukciói működnek már Kínában). Gondoljunk bele, hogy mit is jelent mindez! Az eredeti cikk alapján indiai gyerekek ezrei már 3-6 éves korban megismerkedhetnek a legmodernebb tanulási formával, így folyamatosan a legfrissebb információhoz juthatnak hozzá.
Mi lesz ennek a hatása? Ahhoz, hogy erre választ kaphassunk, válaszuk szét a kérdést több részre:
- Mi lesz ennek a hatása a tanárokra? Drasztikusan meg kell változtatniuk a tanítási módszereiket. Azt a gyereket, aki 6 évesen elkezdte használni az e-learning, már nem lehet 40-45 percen keresztül a fekete táblára rajzolt képletekkel és vázlatokkal lekötni.
- Mi lesz a gyerekkel? Hozzászoknak a számítógéphez, a gyorsan elérhető és pontos információhoz, illetve ahhoz, hogy bármikor meg tudják ismételni a tanfolyamot. Egyszóval ez elearninghez. A hagyományos oktatás ezek után már csalódást, visszalépést okozhat nekik, hiszen más módon szoktak hozzá a tanuláshoz.
- Mi lesz a szülőkkel? Ez is ugyanolyan fontos kérdés, hiszen nagy a szülők felelőssége. Ha első tanulási élményét a gyermek a számítógép mellett szerzi, fennáll annak a veszélye, hogy a gyermek számára csak a számítógép fog létezni. A szülők feladata, hogy minden lehetőséget megragadjanak a közösségi élmények biztosítására, annak érdekében, hogy egyensúlyt teremtsenek a gyermek számára.
Vizsgáljuk meg ezt a kérdéskört magyarországi viszonylatokban. Mi történne, ha egy vállalkozás felajánlaná, hogy felszerel 10-15 óvodát számítógépekkel, és beindít egy kísérleti programot, amelyben e-learning tananyagokkal látná el az óvodásokat, hogy felkészültebben érkezzenek meg az általános iskolába, többet tudjanak a környezetükről, kezdeményezőbbek legyenek? Tételezzük fel, hogy a szülők felháborodásán („Számítógép egy 5 évesnek?”) sikerül túllendülni, és az óvodai nevelők is pozitívan fogadnák az újítást (efelől már súlyos kétségeim vannak). Vajon felkészült a hazai oktatási rendszer ezekre a gyerekekre? Az első válasz az “igen” lehetne, hiszen már (majdnem) minden iskolában van interaktív oktatótábla, és a „sulinetes zsúrkocsik” is megvannak még valahol (Emlékszünk rá? Zsúrkocsi, rajta a notebook és projektor.) A kérdés inkább az, hogy van-e olyan tananyag, amit ezeken az eszközökön meg lehet mutatni? A kép nem egyértelmű. Egy gyors internetes keresés alapján a legtöbb elérhető „interaktív” tananyag vagy szimpla videó (szépek, szépek, de egy narrált – esetleg még az eredeti angol szöveg is hallható – videó „annyira” e-learning, mint a prezentáció vagy pdf fájl), vagy a korábbi tankönyvek interaktív változata, ahol az interaktivitás kimerül egy-két logikai feladatban („Húzd össze a hajó alkatrészeit a megnevezésükkel!”). Kiindulásnak jók, de hol vannak a valódi, interaktív tananyagok? Van olyan iskola, aki lehetővé teszi a gyerekeknek, hogy otthonról is elérjék a tananyagot (vö: a tankönyvet haza lehet vinni)? Én nem találtam egyet sem. Kérem, aki ismer egyet is, az kommentben jelezze!
