Mennyit „beszélhet” egy e-learning tananyag?

Tananyagfejlesztéseink során ritkán találkozunk azzal a megrendelői igénnyel, hogy narráció is legyen egyes e-learning tananyagok alatt. Mivel erre alapvetően lenne lehetőség, ezért felmerült bennünk az az igény, hogy körbejárjuk ezt a kérdéskört. Így mostani cikkünk szóljon erről!

Először is vizsgáljuk meg a hagyományos e-learninget. Miben különbözik legjobban a hagyományos oktatástól? A legfőbb különbség abból adódik, hogy a tanulónak magának kell elvégezni egy-egy kurzust, megtanulnia az adott tananyagokat. Nincsen személyes kontaktus tanárral, így a tanulók nem tudnak azonnal visszakérdezni, ha nem értenek valamit. Az e-learning esetében tehát kiemelt figyelmet kell arra fordítani, hogy jól elkészített és felépített tananyagot kelljen feldolgozni a

tanulóknak.

Köztudott, hogy ha több érzékszervünkkel érzékelünk egy adott információt, akkor könnyebben tudjuk megjegyezni és visszaidézni. Ezért kézenfekvő megoldás lenne, hogy a megszokott vizuális (szöveges és képes) tartalmon kívül hanganyagot, narrációt is tartalmazna a tananyag. Ellenben úgy tapasztaljuk, hogy ezt  megrendelőink nem így gondolják. Vagy egyáltalán nem is gondolnak erre az opcióra?

Nézzük végig a lehetőségeket: Miért nem kérik a narrációt?

• Talán a legegyszerűbb válasz az, hogy nem ismerik ezt a lehetőséget, nem tudják, hogy lehetne egyáltalán ilyet kérni.
• Sokan viszont ismerik az e-learningben rejlő ilyesfajta előnyöket, viszont inkább hozzáállásbeli problémák vannak: ragaszkodnak ahhoz a kialakult képhez, amit megszoktak az írott tananyagokkal, tankönyvekkel kapcsolatban. Így az e-learningre inkább csak egy elektronikus olvasókönyvként tekintenek.
• Nem utolsósorban technikai problémák is állhatnak a háttérben: Sok vállalatnál nincsen lehetőségük a kollégáknak hangot lejátszaniuk a munkaállomásukon.

Miben különbözik egy kizárólag vizuális elemeket tartalmazó e-learning tananyag a narrációval rendelkezőtől?Sokban – röviden és tömören így tudjuk megválaszolni a kérdést.
Ha egy meglévő tananyagból szeretnénk hangos e-learninget készíteni, akkor biztosan nem lesz elegendő, ha csupán az anyagot „szinkronizáljuk”. Nem lesz élvezhető, így a tanulási fokát is nagyban rontja. De miért?
Azért, mert alapvetően másképp kell hozzáállni egy ilyen tananyag elkészítéséhez. Teljesen másképp kell időzíteni a megjelenő szövegeket, ábrákat, ugyanis szinkronban kell lennie az elmondott és elhangzott anyagnak. Nem is beszélve arról, hogy azokra is kell gondolnunk, akik nem tudják hallgatni, csak nézni az anyagot. Ha egy-egy szó megjelenésére hosszú másodperceket kell várniuk… nem valószínű, hogy végignézik az anyagot.
Atananyag felépítésénél továbbá figyelembe kell venni a hanganyag hosszát is, és egyes modulokat ez alapján felépíteni, hogy egységesek legyenek, információ tartalomban és hosszban is.

Nagyon fontos, hogy csak akkor lehet jó egy e-learning tananyag, ha alaposan ki van találva a felépítése. Fontos, hogy a megfelelő arányokat betartsuk a szöveges és hangi anyagok között. Elegendő csupán elképzelni a két végletet: Képzeljünk el egy olyan oldalt, ahol a főcímen kívül néhány szó van felírva, felsorolásszerűen. (Ismerős a ppt prezentációkból?) A narrációban pedig mindegyik szóról perceken keresztül esik szó. A másik véglet az, amikor szó szerint felolvasásra kerül a képernyő tartalma. Ekkor szinte nincsen értelme a narrációnak, ráadásul megzavarjuk azokat akik olvasni és hallgatni is szeretnék az anyagot, hiszen egyszerre kellene két helyre figyelniük.
Természetesen nem lehet pontosan meghatározni, hogy mi a jó arány, mert ez rengeteg körülménytől függ: többek között attól függ, hogy mi a tananyag célja, ki a célközönség, milyen az oktatás típusa, illetve jellemzően hol fogják megnyitni a tananyagot a tanulók. A legfontosabb alapszabályt azonban soha sem hagyhatjuk figyelmen kívül: A narrációnak a vizuálisan megjelenő információ megértését kell elősegítenie. Tehát nem szabad több információt tartalmaznia a hanganyagnak, mint a leírt szövegnek. Ezt legegyszerűbben úgy érhetjük el, ha úgy készítjük el az anyagot, hogy hang nélkül is leteszteljük a tanulhatóságát, élvezhetőségét.

Felmerülhet bennünk a kérdés: Fordítva ez mennyire legyen igaz? Előfordulhat olyan eset, hogy valaki elindítja a tananyagot, és közben csak a háttérben hagyja futni az oldalakat. Azaz nem nézi, csak hallgatja. Ebben az esetben arra kell figyelni, hogy olyan információ ne jelenjen meg a képernyőn, ami nem kerül kommunikálásra, ugyanis azt az információt nem tudja befogadni a tanuló. Csakhogy, aki a háttérben futtatja csak a tananyagot, az vélhetően nem a tanulással foglalkozik. Így ezt a megoldást kevésbé tartjuk hatékonynak. Bár természetesen előfordulhatnak ilyen multifunkciós személyek, így róluk sem feledkezhetünk meg, ezért az előbbi problémát át kell hidalni: Úgy kell felépíteni a tananyagot, hogy a szükséges információk előtt interaktivitást várjunk el, melyre a narrációban is felhívjuk a figyelmet, és a tananyag csak akkor folytatódik, ha a szükséges kattintásokat elvégzi a tanuló.

Mindenképpen fontos, hogy tagolt és jól érthető legyen a hanganyag. Az, hogy pontosan ki mondja fel az anyagot, már inkább szubjektív kérdés: a tanulók személyes preferenciájától függ, hogy férfi vagy női hangot szeretnek inkább. A Learning Solution Magazin (link) felmérése alapján még egy tényező felkeltette a figyelmünket: az is fontos tényező lehet, hogy a tanulók személyesen ismerik-e a narrátort. A felmérés szerint például a szakmai anyagokat szívesen hallanák a szakmai vezetőjüktől a tanulók. Magyarországon erre vonatkozó felmérésről nem tudunk, viszont az eddigi visszajelzések alapján arra következtetünk, hogy itthon inkább egy ismeretlen, jól beszélő, kellemes hangú narrátort fogadnak szívesen a tanulók.

Végül érdekességképp a felmérés eredményei közötti érdekességet szeretnénk megemlíteni: a válaszadók 9%-a azt mondta, hogy akár gépi hang is beszélhet hozzájuk. Nem tudom, hogy nálunk ezt mekkora örömmel fogadnák a tanulók 🙂

A kommentek között várjuk a véleményeket! Kinek mik az elvárásai, véleményei a fentiekkel kapcsolatban?