Manapság önmagában már nem elég egy online kurzus tananyag elvégzése, a kihívás az, hogy a tanulókat minél jobban ösztönözzük a proaktív részvételre és tanulmányi eredményeinek minél jobb elérésére.
Évek óta a tanárokat úgy tartották számon, mint a legfontosabb információforrás. Ők gyűjtik össze és rendszerezik a tudást, majd adják tovább a diákok számára egy-egy előadás keretén belül. Az internet gyors terjeszkedésével viszont bármihez gyorsabban, szabadon hozzáférhetünk. Így az osztálytermek többé már nem minősülnek az egyetlen információforrásnak, ugyanakkor azt nem vitathatjuk, hogy egyike a legfontosabbaknak.
A diákok véleménye
A diákok tisztán kimondják, hogy az órák begyűjtött információ máshonnan is könnyen beszerezhető. Ugyanakkor az nem vitatható, hogy az órák alatt sokkal hatékonyabban tudják megvitatni kérdéseiket, amik – általában – internetes tanulás során előjönnek. Ki tudják értékelni, elemezni a különböző alternatívákat amelyekről olvastak, és ezáltal az információ lassan tudássá mélyül. Az elemzések, beszélgetések révén megvalósulnak a Bloom-módszertan fázisai. Ez adja az alapötletét az ún. fordított osztálytermeknek (flipped classroom).
A legnépszerűbb információforrások
A diákok leginkább az internetről tájékozódnak (85%), ezt követi a TV és a nyomtatott sajtó (15%). Felvetődik tehát a kérdés, miszerint miért mi közvetítjük face-to-face az információkat, egy tanóra, egy előadás keretén belül, miért nem kötjük inkább össze interneten keresztül ezen információforrásokat?
Az első nagy probléma
Az első nagy problémát azok a kihívások jelentik, amikkel a tanároknak kell szembenézniük a digitális tanításra való átállás során. Ez az egész világon problémát okozott, Ázsiától kezdve Amerikán, Európán keresztül, a tanárok folyamatos kihívásokkal néztek szembe, így maga az e-learning sem tudott hatékonyan működni.
Két dologra viszont oda kell nagyon figyelni:
- Azzal, hogy a tanítás interneten keresztül, nem személyesen folyik, fontos, hogy a tartalom, amit a diák végignéz, meggyőző, megnyerő legyen, a figyelmet folyamatosan fenntartsa. Egy személyes órán is nehéz sokszor fenntartani a diákok figyelmét, ez még nehezebb távoktatás formájában. Az emberek személyisége, a pedagógus szenvedélye kell, hogy ezeket a nehézségeket le tudják győzni.
- A tanároknak sokszor nincs arra idejük, pénzük, vagy lehetőségük, hogy megfelelő tartalmakat készítsenek. Ezért van szükségük egy olyan eszközre, mellyel egy vonzó, professzionális tartalmat tudnak készíteni úgy, hogy eddigi szakmai tudásukat is megfelelően hasznosíthassák. Fontos, hogy az eszközzel hamar tudjanak publikálható anyagot előállítani, és ami az ő számítógépükön is gyorsan, jól fut. (Ilyen típusú eszköz többek között az Adobe Presenter, mellyel akár professzionális tartalmú videókat tudunk könnyen készíteni.)
A tanulók különböző helyekről, más időben tanulnak, gyűjtenek információkat. Ugyanakkor a fordított osztályterem lehetővé teszi, hogy mindenki a saját tempójában haladjon.
Azt viszont honnan tudjuk, hogy minden diák elvégezte-e a tananyagot, milyen feladatokat csinált meg, és milyen mértékben? Ezen adatok nélkül a további tanulási folyamatok tervezése eléggé ad-hoc jellegű kell legyen.
Az otthoni tanulás abban is különbözik a tantermitől, amit már korábban is feszegettünk: a diákok mennyire értik meg a hallottatkat. Személyes órákon a diákok bármikor kérdezhetnek, a tanár látja rajtuk, hogy megértették-e. Ha nem, újra kérdezhetnek. De a tanár is tehet fel kérdéseket annak ellenőrzésére, hogy a diákok valóban értik-e amiről szó volt.
A fordított tanulás esetében olyan érzésük lehet mind a diákoknak, mind a tanároknak, hogy a kapcsolat egy része elveszik az elszigeteltség miatt. Mindkét fél érezhet veszteséget, a diákok pl. azt, hogy nem kapnak segítséget a megszokott módon ott, ahol elakadnak.
A kezdeti lemaradások, csúszások, a megértés hiánya okozhatnak frusztrációt a tanulókban, de nekik is meg kell tanulniuk beosztani a saját idejüket, ill. hogy a saját tempójukban tudjanak haladni az internetes tananyagokban.
Mint látjuk, külföldön egyre szélesebb körben terjed el az internetes oktatás. Vajon Magyarországon mikor lesz ennyire széleskörű? Vannak próbálkozások, legfőképp egyetemeink használnak különböző e-learning keretrendszereket, de mikor tud az egyetemeken kívül is a távoktatás hatékonyan működni?
