A demencia gyűjtőfogalom különböző betegségekre, melyek a bennük szenvedőt kognitív deficittel sújtják. A deficit ilyen esetben súlyosabb, mint ami az adott korú egyéntől elvárható lenne. Az agyban történő elváltozások hatására jelenik meg, és progresszív betegségként az idő előrehaladtával egyre rosszabbodó állapotot idéz elő a betegnél. A betegség a 65 év feletti populáció 5 %-át érinti világszerte. Jelenleg mintegy 47 millió ember szenved benne, de ez a szám 2050-re 131 millióra fog emelkedni.
Legsúlyosabb és leginkább szembetűnő tünete a kognitív romlás, azonban a demenciában szenvedők ugyanígy problémákkal küzdenek a koncentráció, orientáció, tervezés terén, és abban, hogy egyáltalán megtalálják a megfelelő szavakat társalgási helyzetekben. A betegséget gyakran kísérik hangulatváltozások, depresszió, apátia, agresszió a környezetben élőkkel szemben, leginkább szeretteikkel szemben. Ezek a tünetek idővel csak súlyosbodhatnak, és a betegségben szenvedők lassan elvesztik képességüket a mindennapi életben való helytállásra. Épp ezért a hivatásos szakemberek mellett a beteg családjára is egyre fontosabb feladatok hárulhatnak a beteg gondozását illetően. Az ilyen, informális gondozás azonban a családtagok életét is megnehezíti. Nemcsak a gondozással töltött időt tekintve, mely 5-20 óráig terjed átlagosan, de (vagy épp ezért) fizikai, mentális és gazdasági téren is jelentős terhet jelent a gondozás. Ezért nagyon fontos, hogy ezek a terhek könnyítve legyenek, és az informális gondozók professzionális segítséget kapjanak. A technológia segíthet ebben.
Manapság a technológiai újítások az élet minden területén jelentkeznek, így az oktatásban is, ahol az információs és kommunikációs technológia már bevett eszköznek számít az e-learning területén. Az e-learning által támogatott tanuló központú szemlélet, miközben elősegíti a tanuló autonómia érzését és függetlenségét, a tanulót saját tanulása felelősévé is teszi. A jó elektronikus tananyag abban is segíti a tanulót, hogy megfelelő tanulási stratégiát kialakítva megtapasztalhassa énhatékonyságát. Bárhol, bármikor elérhető interaktív tananyagokkal nemcsak a tanuló függetlenség érzése erősödhet, de a társas tanulás is opcióvá válik.
Az e-learning lehetőségét jelenleg elsősorban a hagyományos face-to-face oktatás helyettesítésére használják sok helyen, azonban az egészségügyben gyakran jelenik meg a hagyományos oktatás mellett támogató szerepben.
Több kutatás és statisztikai felmérés megerősítette, hogy az e-learning használata pénzügyileg, valamint a tanulók szempontjából is előnyösebb az egészségügyi dolgozók körében, mint a hagyományos oktatás. Más kutatások arra mutattak rá, hogy az e-learning segíti a tanulókat abban, hogy mélyebben megértsenek bizonyos betegségeket, és a tanulást életen át tartó folyamatként éljék meg. Újabb trendek pedig azt mutatják, hogy az e-learning segíthet abban is, hogy hatékonyabb kommunikáció alakulhasson ki szakmabeliek és laikusok között, így a betegek családtagjai és az egészségügyi dolgozók között is.
Ez utóbbi elősegítésére számos intézmény biztosít lehetőséget mind dolgozóik, mind a beteg informális gondozói számára e-learningre. A legtöbb ilyen program, mint például az Alzheimer’s Association által a beteg családtagjainak biztosított stressz redukciót és a depresszió elkerülését segítő iCare Stress Management e-Training Program ingyenesen vagy elérhető áron fut, igaz egyelőre angol nyelvterületen érhető el a legtöbb ilyen.
Több hasonló e-learning tananyag pedig azért készül, hogy egyes betegségekre hívja fel a figyelmet, vagy az egészséges életmód előnyeire a nem egészségügyben dolgozók számára. Hasonlóval hazánkban is találkozhatunk.
Klimova, Valis, Kuca és Masopust idei kutatása a demenciával élők informális gondozóinak szánt e-learning tanagyagok előnyeinek feltárására tett kísérletet. Kutatásukban irodalmi áttekintés alapján a Web of Science, Scopus és a PubMed adatbázisából elérhető kutatások eredményeit hasonlították össze egymással. Az elérhető cikkek legtöbbje a demenciával élők által átélt, a betegséggel és kezelésével kapcsolatos hiányos tudás miatt kialakuló pszichológiai és érzelmi distresszre fókuszált, valamint arra, hogy szociális, kognitív, viselkedéses készségeik fejlesztésével ez a stressz csökkenthető-e. Az e-learning tanyagok többnyire internetesek voltak, melyet edukációs vagy egészségügyi szervezetek biztosítottak a gondozóknak. Egy kutatás virtuális tréninget is behozott.
A legtöbb program által biztosított tananyagok olyan jelenségekre fókuszáltak, melyekkel a gondozóvá avanzsált családtag a beteggel való teendői során találkozhat. A „kognitív hanyatlás”, „mindennapi teendők”, „viselkedéses változások”, „szociális tevékenységek”, illetve a „családtag, mint gondozó” témák kerültek elő legyakrabban. A virtuális tananyag egyenesen betekintést nyújtott a gondozóknak arról, milyen is lehet demenciával élni.
Minden kutatás pozitív eredménnyel zárult, a családtagok elégedettek voltak az e-learning platformokkal és magával a tananyaggal is. Úgy érezték, a tanultak által csökkent az általános stressz-szintjük, és nőtt a beteg iránti empátiájuk. Motiválóan hatott rájuk, hogy ezért a programokért nem kellett kórházba utazniuk, hisz bárhol, bármikor elérhetővé vált számukra a tanulás. Sokan kiemelték, hogy úgy érezték, személyre szabott tananyagot tanulhatnak, felhasználóbarátak a tananyagok és végre nem érezték magukat egyedül a problémájukkal.
A kutatások eredményei tehát rávilágítanak, milyen fontos lenne a demenciában szenvedők informális gondozóinak ismereteit bővíteni a betegségről, hiszen ez vitathatatlan előnyökkel jár a gondozók mentális egészségére nézve. Ennek az ismeretterjesztésnek leghatékonyabb és legegyszerűbb módja pedig úgy tűnik, az e-learning.
Forrás: https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC6824008/
