A tanulási folyamat hatékonyságát alapvetően a mai napig tesztekkel, vizsgákkal mérjük. Ez lehet egy személyes vizsga, lehet egy online teszt egy oktatásmenedzsment eszközben, lehet egy papíron kitöltött kérdéssor és lehet ezek kombinációja. Nem véletlen, hogy talán nincs olyan ember, akinek a teszt, vizsga, megmérettetés szavak kapcsán ne rándulna kicsit görcsbe a gyomra, és ne tudna legalább egy rossz emléket felidézni, ami vele vagy ismerősével esett meg. Nagyon kevés az olyan megmérettetés, ahol az elsajátított ismeretek valódi használhatóságát mérnék, vagy valami módon azt, hogy milyen irányban változik a munka mennyisége vagy minősége egy-egy képzés után.
Biztosan jól van ez így?
Szerintünk nem. Kissé hazabeszélve azt mondjuk, hogy elektronikus oktatási eszközökkel és egy kis fantáziával olyan ellenőrzési környezetet lehet teremteni, amely nem csak pontosabban méri a tudás elsajátítás szintjét, de a vizsgázók számára is kisebb megrázkódtatást okoz.
Mit javaslunk?
Nem kell elfelejtenünk a teszteket, csak be kell őket építenünk egy történetbe. Nem egy egyszerű 10 felelet választós kérdés, jobb esetben nem csak kérdések, hanem számolási példák, likert skálák, húzd össze típusú kérdések fognak megjelenni a képernyőn, hanem egy történet. Ebben a történetben azegyes állomásokon történő események, az esetleges döntési pontok mutatják meg azt, hogy a tanuló elsajátított-e a tananyagot, vagy sem, de ezen túl azt is megtudhatjuk, hogy képes-e alkalmazni a tudását.
A fantázia a kerettörténet kitalálásához szükséges, hiszen habár vannak triviális lehetőségek azért nem egyszerű az Excel feltételes formázás funkciójára jó kerettörténetet kitalálni (azért lehet: a szomszéd fiú megkérdezi tőled a liftben, hogy szerinted hogyan tudná szebben formázni az iskolai dolgozatának táblázatos részét. Haladóbb felhasználóktól elvárhatjuk, hogy begépeljék a menük nevét, mások „időt kérnek”, bekapcsolják a számítógépet és ott mutogatják el).
Ha (még) nem tudunk a tesztektől sem elbúcsúzni, akkor is használhatjuk a fantáziánkat. Egy lista elemeit is megkérdezhetjük egy beszélgetésbe ágyazva (egyik szereplő kérdezi a másikat), lépések sorrendjét vizualizálhatjuk egy kirakós segítségével, konkrét számokat pedig visszakérdezhetünk több számból történő választással vagy üres szövegdobozzal is. Utóbbi esetben, segíthetjük a helyes válasz eltalálását (és ezzel együtt megtanulását is), ha a visszajelzés nem korlátozódik a „válaszod rossz!” üzenetre, hanem, habár elkönyveltük a hibás választ például a „ennél a számnál kisebb/korábban, gondold végig még egyszer” üzenettel vezetjük rá a helyes megoldásra.
Az oktatásmenedzsment eszköz azért szükséges, hogy a kérdéseket, szituációs lapokat, kirakóst csak egyszer kelljen elkészíteni, ne kelljen minden alkalommal újra és újra fénymásolni. Az elektronizálás előnye még, hogy a „vizsgához” a tanulónak nem kell megjelenni valahol, csak leül az egyébként is használt számítógép elé, belép és már bele is élheti magát a kérdések megválaszolásába.
A fentieket összefoglalva a szorongós tesztektől a tudás alkalmazhatóságának mérése nincs is olyan messze, csak fantázia és egy jól működő oktatásmenedzsment rendszer kell hozzá. Mi ismerünk ilyet, de mások tapasztalatait is szívesen fogadjuk.
