Korábbi tapasztalataink azt mutatják, ha egy tananyagba a történetmesélés eszközeit csempésszük, sokkal emlékezetesebbé válik és magát a tananyagot is magasabb szinten sajátítják el a kurzus résztvevői. Ennek oka egyrészt mert valami újjal találkoznak az addig megszokotthoz képest, másrészt az érzelmeikre sokkal nagyobb hatással tud lenni.
Abban viszont megegyezhetünk, hogy mindig vannak olyanok, akiknek valami miatt nem tetszik az adott tananyag. Nincs ezzel semmi gond, ők általában a realitások talaján mozognak, jelmondatuk “az idő pénz”. Vagyis feleslegesnek tartják, hogy egy tananyagban történetmeséléssel “húzzuk az időt”.
Amennyiben találkozunk az említett beállítottságú kollégákkal, cikkünk hasznos tippeket adhat arról, hogy hogyan lehet őket is meglágyítani, ha a történetmesélés eszközeit készülünk bevetni.
1. Használjunk “rokon” karaktereket
Válasszunk olyan karaktereket, akikkel a résztvevők azonosulni tudnak, például válasszunk azonos munkaterületen dolgozó mesélőt, szereplőt. Ennek lényege, hogy tudjanak vele azonosulni és akár picit viccesen, de hasonló szituációkat éljenek át a tananyag során szereplőink. Ehhez a ponthoz az Elearning Industry a “3R” elv alapján nyújt segítséget:
- Representation: Itt azt értjük, hogy a munkavállalói állomány sokszínűségét képezzük le karakterek tekintetében. Legyen szó bőrszínről, nemekről, testi felépítésről és egyéb egyedi jellemzőkről.
- Real people: Alkalmazzunk valódi kollégákat, esetleg egy olyan csoportvezetőt, akit sokan kedvelnek, tisztelnek. Sokkal hitelesebbnek fog hatni egy ismert kolléga. Vállalkozó szellemű kollégát pedig mindig találunk a munkahelyen!
- Real talk: A karakterek mondanivalója ne legyen mesterkélt, maradjunk nyugodtan az adott csoport által használt szófordulatoknál, amennyiben a munkahelyi környezet engedi, tartalmazhat az általuk használt szlenget is.
2. Ok-okozat kihangsúlyozása
Próbáljunk meg valós szituációkat bemutatni, azon belül is törekedve az ok-okozati összefüggésekre. Mutassunk valós helyzeteket, amelyekkel sokszor találkoznak a résztvevők és mutassunk be a karakter segítségével megoldásokat, akár többet is.
3. Mutassuk be a karakter fejlődési lehetőségeit
Mutassunk lehetőségeket, hogyan tudják a tanulók a legjobbat kihozni magukból, hogyan tudják legjobban kezelni az adott helyzeteket. Bármilyen területen tudunk felállítani egy utat a karakter számára, amelyen elindul és egyre magasabbra jut a ranglétrán. Kezdjük először akár úgy, hogy új belépőként alap feladatokat végez el, majd egyre bonyolultabb, felelősségteljesebb munkafolyamatokba kapcsolódik be. Ezzel egyrészt a résztvevők jó szívvel tudnak visszaemlékezni első napjaikra és a jövőt is fel tudjuk számukra vázolni.
4. Használjuk okosan a történetmesélés eszközeit!
Ez mind jól hangzik eddig, igaz? Ám nem minden esetben célszerű alkalmazni, nem minden áron kell beleerőltetni egy tananyagba karaktert vagy egy egész történetet. Mérlegeljünk, érdemes-e beletennünk, vagy inkább másik tananyagba helyezzük át ötletünket. Nézzünk néhány példát mikor hatékony igazán a történetmesélés:
- Hosszú, tömény tananyagok
- Összetett szituációk megoldásának bemutatása
- Soft skill képzések
- Problémamegoldási készségek oktatása
5. Vezessük be a történetmesélés eszközét fokozatosan!
Próbáljuk meg új közönség számára fokozatosan bevezetni az új karaktert és a helyzetét. Ne próbáljuk meg hirtelen az összes tananyagunkat lecserélni, vagy egyszerre több karaktert is bemutatni. Elsőként ismerjék meg magát a szereplőt és a környezetét, majd szép lassan hívjuk segítségül a tanulót egy-egy szituációba, próbáljunk meg érzelmi kötődést is kialakítani. A bemutatás történhet egy rövid kisfilmben is, amelyben megmutatjuk milyen munkakörben dolgozik az adott szereplő és milyen helyzetekkel találkozik nap mint nap. Ha egy hatalmas, több fejezetes tananyagról van szó, használhatunk szereplőnek egy kisebb csapatot is.
Forrás: https://elearningindustry.com/just-the-facts-five-storytelling-tips-for-skeptical-learners
