Gyakori kihívás, mellyel minden fejlesztő előbb vagy utóbb találkozik: a megrendelő azon elvárása, mely szerint egy kurzusban nincs kihagyhatatlan információmorzsa!
A fejlesztő feladata itt válik nehézzé, hiszen a tanulási eredmény szempontjából a szakterület által átadott információt mégis osztályozni kell. Mi az, ami elengedhetetlen, hogy a tanulók a jövőben valóban hatékonyan tudják ellátni feladataikat a megszerzett tudás birtokában; és mi az, ami csak az értékes tanulási időt csökkenti, esetlegesen elvonja a tanuló figyelmét a valóban fontos részletekről?
Bevált taktika a „hasznos lehet ismerni” és „muszáj tudni” kategóriák bevezetése. A megfelelő fókusz megtalálása pedig nem is olyan nehéz, mint gondolnánk. Csak néhány beszédes kérdésre, alkalmazására van szükség az egyeztetés folyamatában:
- Mondana arra példát, hogy a tanulónak mikor lesz szüksége a megszerzett ismeretekre a munkája során?
- Bemutatna egy helyzetet, ahol a megszerzett ismeret segíteni fogja a tanuló teljesítményét a kitűzött üzleti cél elérésében?
- Létezik esetleg olyan szituáció, amikor a megszerzett ismeretet nem kell figyelembe venni?
- Mi lenne annak a következménye, ha valaki ezen ismeret hiányában állna neki a feladat elvégzéséhez?
A gyakorlat többször visszaigazolta már a fentebbi kérdések hasznosságát. Sok esetben ez mégsem tudja felülírni a válaszadás alól kibújni akaró megrendelő kedvenc ütőkártyáját, ami gyakran egy igen rövid kijelentés szokott lenni: „Nos, ezt egyszerűen csak tudni kell!”.
Olyan ez a mondat, mint a vásárlás során gyakran elhangzó „Csak nézelődöm!”, mely éppen elég a felkészületlen eladók leszerelésére, akik a fentebbi mondatot szó nélkül elfogadva magára hagyják a vevőt a vásárlás folyamatában.
Fejlesztőként ezt kerülhetjük el, ha a fentebbi mondat elhangzása után elmagyarázzuk, hogy az ilyen kijelentések nem csak a hatékony fejlesztést, de hosszabb távon a tanulók munkabeli teljesítményét, ezáltal az üzleti eredményt is negatívan befolyásolják. Hiszen a munkahelyi tanulás lényege minden esetben a hatékonyabb munkavégzés kellene, hogy legyen. Ilyenkor érdemes lehet az előző kérdőmondatokban szereplő ismeret szót, tudásra cserélni. Ideális esetben a megszerzett tudás nem öncélú, hanem valamely feladat jobb ellátását, a megszerzett ismeret gyakorlati alkalmazását szolgálja, a tudatosság egy magasabb fokát tételezi vállalati kontextusban. Ez a kis csere némiképp máshová helyezi a kérdések hangsúlyát és nagyban segít abban, hogy a megrendelő maga is különbséget tudjon tenni a tananyagból akár ki is hagyható, valamint a valóban fontos információk között. Nem beszélve arról, hogy a fejlesztői és a tanulói szempontjából is egyaránt hasznos. A tananyag sokkal inkább kontextushoz, az ellátandó feladatokhoz igazítható, mely a jövőbeni hatékony alkalmazást és a tanulói elköteleződést egyaránt segíti. A diákok maguk is könnyedén felismerhetik a tanulási folyamat lényegét, a megszerzett ismeretek jövőbeni hasznosságát!
