A megfelelő visszajelzés nyújtása nagyon fontos szerepet játszik a tanulás sikerében. Oktatóknál azonban gyakran találkozhatunk azzal a jelenséggel, hogy a visszajelzés néha részben, vagy teljesen elmarad.
De a visszajelzés valóban olyan fontos? Nem elég oktatóként csak az anyagok átadására összpontosítani?
Visszajelzés: Nem csak osztályzat
Az emberi agy több milliárd aktív neuronból áll, amelyek információs hálózatot alkotnak. Ami még lenyűgözőbb, hogy az ember képes az idegsejtek újjászervezésére (azaz a kapcsolatok megfordítására, leállítására, új kapcsolatok létrehozására) a szerzett tapasztalatokon keresztül. Ez a tanulás lényege.
Tehát tapasztalatokra, úgynevezett inputra vagy bemenetre van szükségünk az idegsejtek közti kapcsolatok kialakításához (azaz a tanuláshoz). Ilyen bemenet a visszacsatolás is. A visszajelzés alapvető hatást gyakorol a tanulásra, mivel lehetővé teszi a tanulók számára, hogy teljesítményüket összehasonlítsák a szabványokkal, normákkal; lehetővé téve számukra, hogy alkalmazkodjanak és helyesbítsék válaszukat.
Így a visszajelzés sokkal mélyebb folyamat, mint egy osztályzat adása. Miközben fontos a helyes válaszok megerősítése, a visszajelzésnek rá kell világítania a tanuló hibáira, és meg kell adnia számukra a hibajavításhoz és a saját fejlesztésükhöz szükséges információkat. Ez az információ nem csak a tanulók számára hasznos. Az oktatók számára ugyanolyan fontosak ezek a visszajelzések, mert ezen információk révén tudják úgy alakítani az oktatás folyamatát, hogy az jobban megfeleljen a tanulóknak.
A megfelelő válaszok megerősítésén és a hibákra való rámutatáson túl a visszajelzés a tanulókat érzelmileg is megérintheti. A kogníció és az érzelmek kapcsolata régóta köztudott. A tanulók akkor teljesítenek a legjobban, ha érzelmileg is bevonódnak a tanulás folyamatába. Ezért az oktatóknak képesnek kell lenniük arra, hogy segítség a tanulók számára ezt a folyamatot olyan visszajelzések révén, mint ösztönzés.
A hiányzó elem
A kényszerű távoktatás kényszerű, félmegoldásokat hozott. A káosz közepette néhány oktató elfelejtette a visszajelzések fontosságát. A mennyiség, az anyagok leadása vált hangsúlyossá a minőség helyett. Ezt súlyosbította minden országban az ezt követelő társadalmi-politikai nyomás.
Ezenkívül, bár ösztönző szavakat könnyű mondani az osztályban, mivel az oktatók és a tanulók között közvetlen kapcsolat van, aszinkron tanulás során már más kérdés. Az oktatók nem tudhatják biztosan, hogy a tanuló tényleg megértette-e az anyagot, vagy sem, mivel nem látják a tanulók zavarodott arcát, ellenben az osztálytermi oktatással. A tanulók szintén nehezebben tesznek fel közvetlenül kérdéseket. Ez pedig ahhoz vezet, hogy amit magától értetődőnek tekintettünk, a személyes kommunikáció most szándékos erőfeszítést jelent az interneten keresztül. Ez pedig csökkenti a visszajelzés lehetőségét. Ennek ellenére az oktatók nem engedhetik el a visszajelzéseket, mert a tanulóknak szükségük van rájuk. Az oktatóknak szándékosan kell keresniük a visszajelzés lehetőségét. Egyben biztosítaniuk kell azt is, hogy a visszajelzés értelmes legyen. Három támpontot adunk most minden oktató számára, hogy segítsük a visszajelzés beépítését a tanítás folyamatába.
1. Hozzunk létre értelmes (azaz oktatójellegű, konkrét) visszajelzést
A visszajelzés nem pusztán osztályzatot jelent. A visszajelzés során az oktatóknak arra kell koncentrálniuk, hogy dicsérjék a tanulók jó válaszait, miközben rámutatnak a hibáikra, és magyarázatokat és stratégiákat adnak nekik az ilyen hibák kezelésére. A dicséret és a javítás lehetősége együttesen olyan lehetőséget teremtenek, melyek mellett a tanulók képesek lehetnek önszabályozott és egész életen át tartó tanulásra. Ezenkívül, mivel minden tanuló egyedi, az oktatóknak erőfeszítéseket kell tenniük annak érdekében, hogy konkrét visszacsatolást nyújtsanak az egyéni igények kielégítésére.
2. Használjuk hatékonyan a rendelkezésre álló forrásokat
A hangsúly nem az erőforrásokra irányul. Inkább arra, hogy az oktatók hogyan használják ezeket az erőforrásokat. Ha például az oktatók LMS segítségével taníthatnak, sokkal ésszerűbb módon nyújthatnak visszajelzést a tanulóknak. Ha lehetőség van videokonferenciára, az egyedi, életszerű lehetőséget nyújt a tanár-diák kommunikációra. Ha azonban az erőforrások korlátozottak, az oktatóknak a visszajelzés módját a lehetőségekhez kell illeszteniük, ahelyett, hogy teljesen elfelejtkeznének róla. Az egyik legegyszerűbb példa a telefonhívás. Az oktatók rövid telefonhívást kezdeményezhetnek minden tanulóval, megkérdezhetik a tanulótól, hogy mennek a dolgok, min kellene változtatni stb… Ez azonban mérlegelést, átgondolást igényel.
3. Szándékosan fókuszáljunk a visszajelzésre
A valódi világtól eltérően, ahol az interakció természetesen megtörténhet az oktatóknak szándékoltan kell cselekedni a tanulókkal való kapcsolatfelvétel érdekében. Bár triviálisnak tűnik, ez csökkenti az e-tanulás során a tanulóknak adott visszajelzések arányát. Ennek elismerésével az oktatóknak fokozott figyelmet kell fordítaniuk és tudatosan erőfeszítéseket kell tenniük annak érdekében, hogy minden lehetséges lehetőséget felhasználjanak, hogy visszajelzést adjanak a tanulóknak.
Csak ha a visszajelzés az oktatók top prioritásává válik, akkor érhetünk el tanulóinknál eredményes, egész életen át tartó tanulást.
Forrás:
https://educationendowmentfoundation.org.uk/evidence-summaries/teaching-learning-toolkit/feedback/
