Tévhit, hogy léteznek „tanulási stílusok”
A ’90-es években elterjedt az a nézet, hogy hatékonyabb a tanulás folyamata, ha az testreszabott. Azzal a feltételezéssel éltek, hogy vannak különböző tanulási stílusok, mint a vizuális, az auditív, a kinesztetikus, és a kevert, ám ez a kutatásokban nem nyert szignifikánsan igazolást. Ettől függetlenül elindult az a trend, hogy a különböző tanulási stílusokhoz különböző tartalmakat kell előállítani, így téve hatékonnyá a tanulás folyamatát, mint például a vizuális típus esetén a színes ábrák és grafikonok használata, a kulcsszavak kiemelése és jegyzetelés; az auditív típus esetén a felolvasás, a megbeszélés, és a hallottak hangos elismétlése; a kinesztetikus típusnál mozgásos szünetek beiktatása, séta vagy egyéb mozgás közbeni tanulás. A probléma abból fakad, hogy a különböző módszerek alkalmazása során nem kimutatható a hatékonyság növekedése, sőt számos olyan példa is van mind osztálytermi, mint vállalati, szervezeti tanulási környezetben, ahol egyáltalán nem működik. A tanulás stílusok szerinti oktatást tévhitek és mítoszok övezik – állítják meg Learning Styles: Concepts and Evidence (2009) című tanulmányukban a szerzők: Harold Pashler, Mark McDaniel, Doug Rohrer és Robert Bjork.
Tanulási stílusok helyett: tudomány alapú megközelítés
Empirikus bizonyítékokon alapuló, a tudományra támaszkodó megközelítés az, ami hatékonynak bizonyul a szervezeti tanulási tapasztalatok alapján. Most megmutatunk három ilyen módszertant.
1. Kettősen kódolt tanulási tartalom
A kettős kódolás fogalma magába foglalja, hogy az írott tartalom mellett releváns vizuális tartalmakat is megjelenítünk. Akár szavakat, akár képeket észlelünk, az eredeti nyelvi vagy képi kódot követően mindkét kód felépülhet. A képi és nyelvi kód egymást erősítő voltát nagyszámú tanulási, emlékezeti kísérlet igazolta (Csépe V., Győri M., Rigó A., 2007). Ez a módszer nem a tanulási stílusokról vagy preferenciákról szól, hanem arról, hogy agyunk hogyan dolgozza fel az információkat, és ennek kognitív pszichológiai bizonyítékairól. A grafika erősen segítheti a memorizálást és a megismerés folyamatait, a tanulók könnyebben képesek megragadni az absztrakt ötleteket és folyamatokat. Tehát érdemes kapcsolódó vizualizált tartalmat hozzáadni a tanulási élményhez, ám fontos megjegyezni, hogy csupán egy nem releváns, szép grafikai elem korlátozza a munkamemóriát, és csökkenti a tanulás hatékonyságát.
2. „Space out” tanulás
Azaz mikor hagyunk időt a tanulási folyamatban, és engedjük, hogy apró információról információra ismerjük meg a megtanulandót folyamatosan, és szabályos időközönként, és nem egy nagy tömbben. Ismerjük azt a típusú képzést, ahol egy nap alatt szakértővé válik a tanuló az adott témában… Az ott begyűjtött információk 90 %-a a következő napra eltűnik a memóriából, így a tanulás nem hatékony ebből a szempontból. A kutatók javaslata, hogy fokozzuk a tanulást és az információ-megtartást, méghozzá az úgynevezett térköz hatással. Ha a tanuló lehetőséget kap arra, hogy rendszeres időközönként kis mennyiségű információt tanuljon meg, majd idővel ugyanazokat az információkat újra ismétlik, akkor nagyobb valószínűséggel kódolják azt az információt a hosszútávú memóriájukban. Az embereknek időre és ismétlésre is szükségük van a sémák felismeréséhez, az információk sémákba való asszimilálásához. Az oktatás folyamatának elnyújtásával biztosíthatjuk, hogy a tanulók olyan támogatásban részesüljenek, amire szükségük van ahhoz, hogy megszilárdítsák a tanultak emlékeit.
3. Visszakeresési gyakorlat
A tanulókat arra kell motiválni, hogy emlékezzenek egy adott témában a megkapott információkra. A memóriában való időnkénti visszakeresés nagyban növeli a hatékony tanulás folyamatát. Ennek alkalmazása egyszerű: sűrűn ajánlott „tét nélküli” teszteket csináltatni, leíratni a megszerzett tudásanyagot összefoglaló formájában, stb. A szabad visszahívás hatékonyan javítja a jelentőségteljes tanulást.
E három módszerre felépített tanulási stratégia hosszútávú előnyökkel jár. Ez az alternatív megközelítés empirikus bizonyítékokat, és a tanulás tudományát felhasználva biztosítja, hogy a tanulásra irányuló erőfeszítések tartós hatásúak legyenek.
A módszertanok megjelenése az eLearningben
Az eLearning oktatási keretrendszerekben mindhárom módszertant hatékony eszközök támogatják. Lehetőség van képek, akár videók csatolására is a tananyaghoz, időzíteni tudjuk, hogy a tanuló mikor nézze meg ezeket. Akár interaktív vizuális feladatokban is megjeleníthetünk egy-egy tananyagrészt, ezzel segítve a kettősen kódolt tanulást. Időzíthetjük és ütemezhetjük, hogyan haladjon előre a tanuló az anyagban, beállíthatjuk, hogy a következő fejezet vagy modul mikor váljon számára elérhetővé, és megszabhatjuk, hogy mekkora anyagrészt öleljen fel egy-egy tanulási ciklus. Ezzel támogathatjuk a „space out” tanulást. A fejezetek közbe kvízeket szúrhatunk be, számos kérdéstípussal téve ezt izgalmassá, és színessé. Ezek a mini-tesztek nem kell, hogy osztályzattal, vagy konkrét teljesítéssel járjanak együtt, így megvalósítva a tét nélküli visszakérdezés módszerét. Adott esetben azt is eldönthetjük, hogy tovább engedjük-e a tanulót, vagy a visszakérdezés alapján visszatereljük az adott tananyagrész újbóli átolvasására, vagy alternatív úton máshogyan mélyítjük el tudását az adott témában. Számtalan lehetőségünk van a hatékony tanulási stratégiák megvalósítására az eLearning rendszerekben, csak a kreativitásunk szabhat határokat.
Felhasznált irodalom:
Forget Learning Styles. Your Organizational Learning Strategy Should Be Based on Science
