Interjú Koharek Andrással, az ARTudásmenedzsment Kft. ügyvezetőjével a vállalati e-learning aktuális hazai helyzetéről.
Hogy áll Magyarországon a digitális oktatás helyzete a vállalati szektorban?
Viccesen azt mondhatnám, hogy csapataink erős harcban állnak, és a háború még nem dőlt el. Egyre több vállalkozás dönt úgy, hogy az e-learninget, a digitalizációt választja, azonban ezek a döntések a legtöbb esetben kizárólag pénzügyi vagy szabályzati oldalról motiváltak. Legyen költséghatékony a megoldás, legyenek naprakészek a jelentések és persze legyen egyszerűen kezelhető, használható. Ennek eredményeképpen létrejönnek olyan megoldások, amelyek talán szépek, technikailag biztos lábon állnak, de oktatás-módszertanilag már nem lehetünk velük teljesen elégedettek.
Mit jelent ez pontosan a gyakorlatban?
Nézzünk egy példát! Azt hogy több száz dolgozó valamilyen témában egy bizonyos határidőre elsajátítson egy bizonyos mennyiségű tudást az e-learning többféle képen tudja támogatni: felteszek egy prezentációt, vagy videókat és egy vizsgatesztet és küldök egy erős üzenet, amiből mindenki megérti, hogy le kell vizsgáznia. Kicsit jobb, de mi a kollégáimnak még minden nem hívjuk valódi e-learningnek, ha az éles vizsgateszt előtt van egy gyakorló teszt, ami akár többször is el lehet végezni. Még tovább lépve a videókat is lehet interaktívvá tenni, a prezentációt pedig fel lehet dolgozni interaktív e-learning csomaggá. Segítségül lehet hívni például a játékosítás eszköztárát, hogy ne kötelezőségként éljék meg a tanulók a folyamatot, de ez már motivációs kérdés is. Végül be lehet vetni olyan technikai megoldásokat, amik lehetővé teszik, hogy ne csak a munkahelyen játszhasson/tanulhasson ezzel döntési lehetőséget adva a tanuló kezébe.
Jól érzem, hogy az előző felsorolásból inkább az elsőként felsoroltak jellemzők a magyar megrendelőkre?
Szerencsére nem, már létezik egy olyan szilárd megrendelői kör, aki tudja és érti, hogy mi a különbség a prezentáció és az interaktív e-learning között és el is várja, hogy interaktív e-learninget készítsünk neki. Vannak olyan helyzetek, ahol valamilyen speciális indok miatt csak a prezentáció vagy videó alapú tananyaggal oldható meg az információk gyors terítése. Ugyanakkor ismerünk olyan játékosított megoldást, ahol a tanulók jelentős része önszántából ismétli meg a tananyagot, akár többször is, hogy minél kiemelkedőbben teljesítsen. A problémát az okozza, hogy amíg a tananyagok elvégzésének célja szervezői oldalról egy táblázatban minél több pipát látni, addig nehéz rávenni a megrendelőket az ilyen típusú feldolgozásra módra.
Mennyivel vagyunk lemaradva a fejlettebb országoktól?
Attól függ, mit vizsgálunk. Módszertanilag és felkészültségben szerintem egyáltalán nem. Ugyanazokat a programokat használjuk itthon is, ugyanazokba a keretrendszerekbe töltjük fel a tartalmat, ugyanazt a szakirodalmat olvassuk. Játékosítás kapcsán például vannak olyan magyar megoldások, amelyek külföldön is ismertek, kelendőek.
Ahol fejlődnünk kellene az a motiváció átfordítása: ne kizárólag a kötelezőséget hangsúlyozzuk negatív motivációval. Ne csak kötelező tananyagokat érjen el, ne a határidőt hangsúlyozzuk, ne csak vizsgával mérjük a tudást. A technika és a módszertan már rendelkezésre áll, csak ki kellene használni.
Az interjú először a HRportalon jelent meg, további részletek a 3. BaBér Panoráma konferencián ismerhetőek meg, amely a digitális HR szabadságáról szól.
